Yogas citta vritti nirodhah - A jóga az anyagi tudatfolyamatok megfékezése.

Éter A szanszkritban az Étert ákásának mondják. Ez egy titokzatos szó. Az ákása azt jelenti: mindent körülvevő, mindent átjáró, mindenható, mindentudó, mindenütt jelenlévő. A mindent átható Éter a világmindenség minden dolga számára általános alapként vagy "otthon"-ként szolgál. Az Éter, ami a Tudat első megnyilvánulása, az az alap, amire szüksége van a test sejtjeinek. Az anyag fejlődésében először az Éter jött létre. Az Éter kiterjedt, üres, és nincs ellenállása. Az Éter adja azt a szabadságot, amit lehetővé teszi a mozgást. Az Éter nélkül nincs szeretet és szabadság. az Ájurvéda úgy tartja, hogy az Éteren belül tisztán jelen van az a szellemi energia, ami nukleáris energiaként ölt testet. Levegő Sajátságos irányú mozgása közben ugyancsak a Tudatból alakult ki a Levegő. A Levegő a szanszkritban váju . A vájut Levegőként fordítjuk, de a szavak nem adják át pontosan mélyebb jelentését. A Levegő a mozgás alapja, szükséges ahhoz, hogy a test állandó mozgásban mar

A kozmikus prána lüktetése okozza, hogy a Tudat széttörik a három egyetemes minőséggé ( gunák ), amik áthatják az egész Teremtést. Ez a három dolog, szattva , a radzsasz és a tamasz . A viszonyítási pontként működő egó kialakulása miatt a szattvát , a radzsaszt és a tamaszt eltérő, elkülönülő és meghatározott dolgokként fogjuk föl. A szattva a fény, a helyes cselekvés és a szellemi cél tiszta alkotója. A radzsasz a mozgás, a változás és az ingerlékenység alapja. A tamasz a tompaság, a sötétség és a felfordulás. Ez a három egyetemes minőség hatással van mind az elménkre, mind a testünkre. Egyetemes szinten a szattva végtelen, tiszta tér; a radzsasz a légkör; és a tamasz a szilárd anyag. Egyéni szinten a szattva a felfogás, a tudó; a radzsasz a felfogás mozgása, ami a figyelem folyamatává válik; és a tamasz a felfogás eredménye, a tapasztalat, a tudás. A szattva a Tudat fénye; a helyzeti energia. A radzsasz a mozgási energia. A tamasz képviseli a tompaságot. A tamasz

A Mahad a tiszta értelem, és a Mahadból jön létre az Ahamkára . Az Ahamkára az "én vagyok" érzése, az egó. Az "én" a központ, és ahol van központ, ott van sugár is, és ahol van köpont és sugár, ott van kerület is. A kerület létrehoz egy vonalat, a tudat határát. Mi mindannyian a tudatunk piciny kerítésén belül élünk, ami az Ahamkárát , az "alakító én"-t helyezi középpontba. A kérdés az, hogy a központ hogyan alakul ki. Amikor megengedjük a szemünknek, hogy összpontosítson, akkor ebben a nagy figyelemben bekövetkezik az észlelés. És az a pillanat, amit meghatározunk egy tárggyal, az "én" születése, az Ahankára születése. A Mahadban nincs különbségtétel. Az Ahamkára azonban egy dologra összpontosít, azt állítja a figyelme középpontjába. Ez a központ az "én". Az Ahamkára a korábban felhalmozott tapasztalatok alapján történő azonosítás folyamata. Amikor azonban létrejön az "én", a tudatban kialakult köpont, akkor a tere

A Purusha és a Prakruti együttműködnek a teremtés céljáért. A Purusha jelenlétében, amikor a Prakruti  a Tudat tudatává válik, a Prakruti hozza létre a teremtés első kifejeződését, ami nem más, mint a Mahad . A Mahadnak van öntudata. A Mahad jelentése a magasabb értelem, ami minden dolgot a megfelelő helyre tesz. Egyetlen sejtnek is van érteleme, és minden egyes sejtnek van a másikétól eltérő feladata. A csontsejtek kálciumot, magnéziumot, cinket és egyéb ásványokat hasznosítanak. Az izomsejtek fehérjét építenek be. Értelem és tökéletes rend van a sejtekben, és ez a rend a sejtek értelméből fakad. Ez a Mahad . A sejtek között kommunikáció folyik, ami az értelem áramlása. Az értelemnek ezt az áramlását pránának nevezzük. A prána életerő. A Mahad a sejteknek ez a kollektív, áramló értelme. (Vasant Lad-Ayurveda)