Yogas citta vritti nirodhah - A jóga az anyagi tudatfolyamatok megfékezése.

A szanszkrit páka szó az emésztés biokémiai folyamatát takarja. A pílu páka a molekuláris szinten megvalósuló sejtemésztés, sejtanyagcsere. Minden egyes sejt lélegzik, és ez a légzés kétfajta lehet: aerob és anaerob. Az anaerob légzés a vázizomrendszerben történik, és inkább széndioxidot használ, mint oxigént. A tejsavat anaerob anyagcsereműködés termeli a glükóz felszívódását jelentő glükogenezis során. Az oxigénre szükség van az anyagcserét, az égést, az oxidációt fenntartó és a szabad gyököket elégető aerob légzéshez. Az anaerob légzés az apána vájuhoz kapcsolódik, és növeli a sejt élettartamát. Ezzel szemben az aerob légzés a prána vájuval áll kapcsolatban, és gyorsítja az oxidációt és az öregedést. A prána befelé mozog, az apána pedig kifelé. A sejten belül a vjána váju keringeti a tápanyagokat, a szamána váju pedig a sejthártyán belül állomásozik, és fenntartja az ozmotikus nyomást. Az udána a sejtmagban van. Annak ellenére, hogy a széndioxid egy gáznemű salakany

Minden egyes dhátu fejlődését az odzsasz , a tédzsasz és a prána irányítja, és ez a fejlődés a fogamzás pillanatában veszi kezdetét. A shukra (a férfi mag) és az ártava (a női pete) odzsaszt , tédzsaszt és pránát szállít a szülő testéből. A prána a megtermékenyült sejtet megkettőzi - egyből kettőt csinál, kettőből négyet, négyből tizenhatot és így tovább. Egy ősi védikus mondás azt állítja, " eko'ham bahusjám ". Ez azt jelenti, hogy "egy vagyok, és sok akarok lenni". Az OM a teremtés ősi, alapvető hangja. Amikor érezzük az OM-ot, akkor az udána felfelé mozog, a kundalíni felfelé mozog. OM nélkül egyik mantra sem képes gyümölcsöt teremni. Ez az, amiért az OM-ot a teremtés eredeti magjának nevezzük. Először volt egy mag, és aztán abból a magból milliárdok születtek. A megtermékenyült petesejtet kalalának nevezzük. A kalala szanszkrit jelentése "a teremtés első megnyílvánulása". A kali rügyet jelent, a kálá időt, mozgást és rendet. Ter

Az idõ megnyilvánulatlan erõi oly hatalmasak, hogy hatásukra idõvel minden, ami anyagi, feledésbe merül. A négy korszakból álló milleneum utolsó szakaszában, a Kali-yugában az idõ hatására minden anyagi dolog veszít energiájából. Ebben a korban nagymértékben csökken az emberi test élettartama, valamint romlik az emlékezõtehetség. Az anyag tevékenysége sem olyan ösztönzõ; a föld nem ad annyi gabonát, mint az elõzõ korszakokban. A tehén nem ad annyi tejet, mint korábban, kevesebb zöldség és gyümölcs terem. Az élõlényeknek — sem az embereknek, sem az állatoknak — nem jut ízletes, tápláló eledel. Az élethez szükséges számtalan feltétel hiányában az élet hossza csökken, az emlékezet rövidül, az intelligencia csekély, az emberek között a kapcsolat képmutató, s még sorolhatnánk. A tudást további öt alcsoportra lehet osztani: (1) intelligencia, (2) hála, (3) a hely, a tárgy és az idõ körülményeitõl függõ környezet megértésének képessége, (4) tökéletes tudás mindenrõl és (5) tudás az