Yogas citta vritti nirodhah - A jóga az anyagi tudatfolyamatok megfékezése.

  Az Ajurvéda az Igazság látnokainak, a risiknek az elméiben fejlődött ki. Évezredeken keresztül hagyományozták tudásukat orálisan, tanítóról tanítványra, s később e tanításokat jegyezték le dallamos szanszkrit versben. Bár e szövegek jelentős része elveszett az idők folyamán, az Ajurvédikus tudás bőséges anyaga fennmaradt. A Kozmikus Tudatból eredvén, e bölcsességet a risik szíve fogadta be. Ők értették meg, hogy a tudat nem más, mint energia az öt alapvető elv, vagy elem képében, s ezek pedig: az Éter, a Levegő, a Tűz, a Víz és a Föld. Az öt elem e gondolata húzódik meg az Ajurvédikus tudomány alapjaiban. A risik megértették, hogy kezdetben a világ a tudat manifesztálatlan állapotában létezett. Az egységes tudat ezen állapotból manifesztálódott a kozmikus hangtalan hang, az OM finom rezgése. E rezgésből jelent meg először az Éter eleme. Az éteri elem ekkor mozogni kezdett; finom mozdulatai hozták létre a Levegőt, amely nem más mint a működő Éter. Az Éter mozgása súrlódást terem

A nyugati gyógyítás és gondolkodás általában az egyéniség általánosítására, kategóriákba szorítására hajlik. Például, a normalitás nyugati fogalma szerint, a normát az alkotja, amely a többség számára közös. Az Ajurvéda azt tartja, hogy a normalitás egyénileg kell értékelni, mert minden egyes emberi természet saját különös és spontán temperamentummal és működéssel rendelkezik. Keleten a megértés kulcsa az elfogadás, megfigyelés és tapasztalat; nyugaton viszont a kérdezés, elemzés és logikai dedukció. A nyugati elme általában az objektivitásban bízik, míg a keleti nagyobb hangsúlyt helyez a szubjektivitásra. A keleti tudomány arra tanít, hogy meghaladjuk a szubjektív- objektív megkülönböztetést. E megközelítésbeli különbség a magyarázata annak, miért nehéz egyes nyugatiak számára megérteni az Ajurvéda módszertanát. (Vasant Lad)

Az Ajurvéda , a Jóga és a Tantra azok az ősi élettudományok, amelyeket századok óta gyakorolnak Indiában. A Védák és az Upanisadok szövegei tesznek róluk említést. A Jóga az Istenivel, az Igazsággal való egyesülés tudománya, a Tantra a legközvetlenebb módja annak az energia irányításnak, amely létrehozza az Igazsággal való végső egyesülést, az Ajurvéda pedig az élet tudománya. Valamennyi gyakorlat célja az, hogy segítse az egyént a hosszú élet, a megfiatalodás és az önmegvalósítás elérésében. A Jóga és a Tantra gyakorlatainak célja a felszabadítás, bár csak bizonyos fegyelmezett egyének képesek e gyakorlatok révén elérni e végső célt. Az Ajurvédát azonban bárki sikerrel gyakorolhatja, hogy elérje a tóegészséget és a hosszú életet. Először az Ajurvédát szükséges megérteni ahhoz, hogy a Jóga és Tantra gyakorlatait átélhessük. Így az Ajurvéda , Jóga és Tantra az élet egymástól kölcsönösen függő háromságát alkotják. E gyakorlatok egyike sem különálló a többitől. A test, elme

  Az Ajurvéda tanítása szerint az ember egy mikrokozmosz, egy magában való univerzum. A külső környezet, a makrokozmosz egyetemes erőinek gyermeke. Egyéni létezése elválaszthatatlan a teljes kozmikus megjelenéstől. Az Ajurvéda az egészséget és a "betegséget" átfogó szempontból tekinti, figyelembe véve az egyéni és kozmikus szellem inherens viszonyát, az egyéni és kozmikus öntudatát, az energiáét és anyagét. Az Ajurvéda tanítása szerint valamennyi egyed négy biológiai és szellemi ösztönnel rendelkezik: vallásos, anyagi, újrateremtő és a szabadság felé való ösztönnel. A kiegyensúlyozott egészség az alapja ezen ösztönök kielégítésének. Az Ajurvéda segít az egészséges embernek egészségét megőrizni, a betegnek pedig visszanyerni azt. Ez egy orvosi-metafizikai gyógyító élettudomány, valamennyi gyógyító mesterség szülőanyja. Az Ajurvéda gyakorlatának célja, hogy elősegítse az emberi boldogságot, az egészséget és kreatív növekedést. Az Ajurvéda tanításának tanulmányozása révén

  Az Ajurvéda a gyógyítás olyan átfogó rendszere, amely szorosan hozzátartozik Indiához és ott széles körben gyakorolják. Az Ajurvéda szó egy szanszkrit kifejezés amely annyit tesz "az élet tudománya". Aju "tudás". Az Ajurvédát először a Védákban, a világ legrégebbi fennmaradt irodalmában jegyezték le. Indiában a gyógyítás e rendszerét több mint ötezer éve gyakorolják a mindennapi életben. (Vasant Lad)

  Az emberi test önmagában is egy kicsinyített világegyetem. A hatha a ha és a tha szótagokból tevődik össze, amelyek a Napot, illetve a Holdat jelentik. A tanítás szerint a szoláris és a lunáris energiák két fő nádin , a pingalán és az idán keresztül áramlanak, amelyek a jobb, illetve a bal orrlyuknál kezdődnek, és lefelé vezetnek a gerinc tövéhez. A pingalá a Nap nádíja, az idá pedig a Holdé. Közöttük vezet a szusumná , a tűz nádíja . Amint azt már korábban említettük, a szusumná nádí az idegenergiák áramlásának fő csatornája, és ez a méru-danda , vagyis a gerincoszlop belsejében található. A pingalá és az idá több helyen metszik egymást és a szusumnát is. Ezeket a kereszteződéseket csakráknak , vagy kerekeknek nevezzük, és ezek szabályozzák a test működését, hasonlóan ahhoz, mint ahogy a lendkerekek szabályoznak egy gépezetet. A fő csakrák a következők: a múládhára csakra , amely a medencetájékon, a végbélnyílás fölött található ( múla =gyökér, ok, forrás, ádhára =táma

  A múla gyökeret, forrást, okot vagy eredetet, alapot vagy alapzatot jelent. A múla bandha a végbélnyílás és a herék közti területre vonatkozik. E tájék összehúzásával az apána váju (az alhasi prána ), melynek áramlása lefelé irányul, arra késztethető, hogy fölemelkedve egyesüljön a prána vájuval , melynek székhelye a mellkasi területen van. A múla bandhát először antara kumbhakában (belégzés utáni légzés-visszatartás közben) kell megpróbálni. A köldök és a végbélnyílás közötti alhasi területet behúzzuk a gerincoszlop felé, és felhúzzuk a rekeszizom irányába. Az uddíjána bandhában a végbélnyílástól a rekeszizomig terjedő területet húzzuk hátra a gerincoszlop irányába és emeljük fel, egészen a szegycsontig. A múla bandhában viszont a végbélnyílás és a köldök közötti alhasi területet húzzuk össze, húzzuk hátra a gerinc felé és emeljük föl a rekeszizom irányába. (Iyengar)

  Az uddíjána felszállást jelent. Az uddíjána bandha művelete abból áll, hogy a rekeszizmot magasan fölemeljük a mellüregbe, és a hasi szerveket hátrahúzzuk a gerinc irányába. Mint mondják, az uddíjána bandha segítségével a prána nagy madara arra késztethető, hogy fölszálljon a szusumná nádin , az idegenergiák áramlására szolgáló főcsatornán keresztül, amely a méru-dandában , vagyis a gerincoszlop belsejében helyezkedik el. Azt is mondják, hogy az összes bandhák között az uddíjána a legjobb, és ha valaki állandóan gyakorolja ezt guruja vagy mestere útmutatása szerint, akkor ismét megfiatalodik. Oroszlánnak is szokták nevezni, aki megöli a Halál nevű elefántot. Kizárólag a récsakát követő báhja krumbhaka alatt szabad végrehajtani, vagyis a teljes kilégzés és a friss belégzés közti szünetben, miközben a légzést felfüggesztjük. Az uddíjána edzi a rekeszizmot és a hasi szerveket. A rekeszizom felemelésével létrejövő űr finoman masszírozza a szív izmait, és ezáltal energizálja a

  A dzsálandhara az első, amelyet a jóginak el kell sajátítania. A dzsála hálót, szövevényt, rácsot vagy hálozatot jelent. A dzsálandharában a nyak és a torok összenyomódik, és állunkat a kulcscsontok közti mélyedésbe helyezzük a mellcsont tetejénél. Amikor a szarvangászanát és annak gyakorlatsorozatát végezzük, közben ezt is megtanuljuk, mivel itt az áll a szegycsonthoz nyomódik. A dzsálandhara banda a vér- és a prána áramlását szabályozza a szívhez, a nyaki mirigyekhez és a fejhez, az agyat is beleértve. A dzsálandhara bandha a pránájáma három műveletében, nevezetesen a púrakában (belégzés), a récsakában (kilégzés) és a kumbhakában (visszatartás) lényeges. (Iyengar)

  Az agni a Tűz elem, ami minden átalakulást szabályoz. Az agni elsődleges feladata az étel és az érzések emésztése, felszívása, beépítése és energiává történő átalakítása. Ha kellő figyelmet szentelünk az agninak, akkor tökéletes egészséggel leszünk megáldva. Az agni az élet fő forrása, nélküle elképzelhetetlen az élet. Az ájurvédikus szemlélet alapján azt mondhatjuk, hogy az ember olyan öreg, mint az agnija. Ha az agni megfelelő lánggal lobog, az ember immunrendszere tökéletes. Ha az emésztő tűz erőteljes, akkor az ember hosszú, egészséges életet élhet. Ha az agni legyengül, akkor az egészség leromlik. Ha ez az éltető tűz kialszik, akkor hamarosan bekövetkezik a halál. Egy hullát megérintve ezt tapasztalhatjuk. A holttest hideg, mert nem ég benne a tűz. Az élő test meleg. Egy jógi a szamádhiban és egy halott ember hasonlónak tűnik. Egyiküknek sem dobog a szíve, és nem is lélegeznek. A szamádhiban az ember öntudatlannak tűnik, a szembogár kitágult. Van azonban egy különbség: az agnina

Ahogy az ember leveti elnyűtt ruháit, s újakat ölt magára, úgy válik meg a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testektől, hogy újakat fogadjon el helyükbe. (2.22) A lelket semmilyen fegyver nem képes feldarabolni. Tűz nem égetheti, víz nem nedvesítheti, és szél sem száríthatja. A Varáha-purána az élőlényekre mint a Legfelsőbb különálló szerves részeiről beszél. A Bhagavad-gítá szerint szintén ez az örök jellemzőjük. Így tehát az élőlény még azután is különálló entitás marad, hogy megszabadult az illúziótól, ahogyan azt az Úr Ardzsúnának átadott tanításaiból megtudhatjuk. Ardzsúna a Krisnától kapott tudás következtében felszabadult, ám sohasem vált eggyé Vele. (2.23) Úgy mondják, hogy a lélek láthatatlan, felfoghatatlan és változhatatlan. Ezt tudván nem szabad bánkódni a test miatt. A lélek létezését senki nem képes tapasztalati úton bizonyítani. A lélek maga a tudat, és tudatos - ezt szintén a Védák jelentik ki, s nekünk el kell fogadnunk. A testtel ellentétben a lélek nem változik. Ö